8. Fejezet

8. fejezet

Jake

Fordította: Mary

Korrektúra: Velia

Csordultig tele az étterem, a hall és a bárok környéke dugig van a hétvégi turistákkal és üzletemberekkel, akik meghosszabbítják az üzleti útjukat; néhány helyit is találni. Éjfél van, de ez csak annyit jelent, hogy a buli még csak most kezdődik. A lenti klubban ma este új DJ van, és már most hallottam itt négy embertől, hogy később, vacsora után meg akarják nézni.

Adtam nekik egy-egy főre,egyszeri belépésre jogosító jegyeket. Ez annyit jelent, ha valakit be akarnak vinni magukkal, annak ki kell fizetniük a belépőjét, de ez a biztosíték arra is, hogy még inkább el fognak jönni, mint ahogyan korábban tervezték. Amellett, hogy ez nagyobb tömeget jelent, egy fajta jóindulatú gesztus is a vendégek felé. Az ingyenes dolgok boldoggá teszik az embereket. Ha valami ingyen van, az hajlamossá teszi őket, hogy más dolgokat vásároljanak.

Közgazdaságtan 1. fejezet 1. oldal.

Ma este nem pincérkedem, így fogalmam sincs arról, hogy ízlik a vendégeknek az étel. Megkérdezhetném a személyzetet, mit mondanak az emberek, de az igazat megvallva nem sokan tudják, mi a helyzet velem. A vezető menedzserek nyilván tisztában vannak vele, de az mindennapi személyzet? Nem. Ha tudnának rólam, az egészen máshoz vezetne, és azt a világot inkább nem fedezném fel. Pláne nem szeretem a kétszínűeket.

Mia ma este is olyan gyönyörűen érkezett, mint mindig. Vörös ajkak. Combhoz simuló miniruha. Hosszú, sötét, leomló haj. Futólag rámpillantott – és ennyi. Azonnal indult dolgozni; gyorsan tanul. A vendégeink imádják. A férfiak meg akarják dugni.

Gyors a kasszánál, és ha találgatnom kellene, azt mondanám, hogy már most kívülről tudja az ismert koktéljaink hetven százalékát.

Készült, és ettől úgy mosolygok, mintha nyertem volna valamit.

– Nincs szükséged szünetre? – kérdezem tőle a vállát megérintve, hogy felhívjam magamra a figyelmét, és lássam a reakcióját. Visszahúzódik. Megint. Mintha arra számítana, hogy megütöm. Jézus kibaszott Krisztus! Mégis mire véljem ezt?

Felmosolyog rám. Nagy, boldog, sugárzó mosollyal.Hát ez az. Ó, ember, az a mosoly. Sosem láttam még ilyet.

– Nincs – válaszolja halkan. –Rendben vagyok, de menj csak, ha neked kell egy kis pihenés.

Nem. Nem fogok szünetet tartani, amíg ő dolgozik. Ez a gondolat azonnal megszilárdul bennem, amikor látom, hogy az a faszszopó Brent besétál. Rávillantja azt a seggfej mosolyát, kacsint, és az ujját begörbítve kéri, hogy menjen oda. Azonnal féltékeny vagyok. Ennek ellenére kényszerítem magam, hogy csendben maradjak, amikor az a hiéna lecsap, és megpróbálja elvenni, ami az enyém.

Enyém?

Mia nem tartozik hozzám, de erről piszkosul nehéz meggyőznöm magam. Nem birtoklom őt. Úgy érzem, hogy már jó pár férfi megpróbált uralkodni fölötte, olyanok, akiknek még nők közelébe sem lenne szabad menniük. Nos, igen, nem ez a célom. És mégis helyesnek érzem a késztetést. A közelemben tudni őt és vigyázni rá – jó érzéssel tölt el.

Elképzelhető, hogy ezzel az egésszel komolyan rábasztam.

Elhátrál előlem, csak azért, hogy elérje Brentet. Én meg csak állok, és nézem. Meg sem próbálom elrejteni ezt. Hadd gondoljon rólam azt, amit csak akar, engem aztán kurvára nem érdekel. Nem akarom, hogy Miához érjen. És a pokolba is! Ebben aztán semmi jó sincs. Rosszul fog végződni. Muszáj kitisztítanom a fejem, méghozzá azonnal.

Fel- és ledörzsölgetem az arcom, hogy összeszedjem magam, de nem jutok vele messzire. Rámosolygok a seggfej mellett ülő nőre, és felveszem a rendelését.

– Reménykedtem benne, hogy látlak ma este – mondja Miának.–Hiányoltalak tegnap éjjel, de látom, hogy a pasid itt van, és megint lestoppolt magának – mondja felém bólintva, ami Mia figyelmét a válla fölött rám irányítja, miközben én egy sor martinit keverek éppen.

Rákacsintok Miára. Aztán fintorgok egyet a srácra, mert felőlem Brent megbaszhatja magát.

Mia a szemét forgatja, és megrázza a fejét, aztán visszafordul hozzá.

– Nem a pasim, csak a főnököm. Mit adhatok neked? Ugyanazt, amit a múltkor?

– Újra székre fogsz állni érte, hogy elérd?

Mia égővörösre pirul, és gyűlölöm a faszit, amiért így megalázza.

– Hát lehet, hogy nem lesz más választásom – vigyorog. Játékos. Egyszerűen tökéletes.

Mindent megpróbálok, hogy figyelmen kívül hagyjam őket,próbálok az italokra meg a csajokra fókuszálni, akik úgy flörtölnek velem, ahogy Brent Miával. De képtelen vagyok rájuk koncentrálni. A figyelmem száz százalékig Miáé.

– Akkor a válaszom igen. Bármiben benne vagyok, ami miatt ebben a ruciban a magasban kell keresgélned. Ha viszont ez kényelmetlen lenne neked, akkor hagyom, hogy te válassz –most már kedvesebben mosolyog. Tetszik neki a válasz. – Igazándiból abban reménykedtem, hogy eljössz velem vacsorázni valamelyik este, amíg itt vagyok, de valami azt súgja, hogyha tárgyiasítalak, biztosan nem érdemlem meg ezt a luxust.

Megrázza a fejét.

– Nos, ebben igazad van – aztán megáll egy pillanatra, és kihúzza magát egy kicsit –, de én nem randizom.

– Férjnél vagy? – üti tovább a vasat Brent.

– Nem keresgélek – válaszolja pózt váltva.

Pokolba!

– Van barátod vagy vőlegényed?

A srác kitartó, ezt elismerem.

Mia tartása megmerevedik, de hamar összekapja magát.

– Nem, de jelenleg nem randizom.

Brent rávillantja a millió dolláros mosolyát.

– Szeretném ezt megváltoztatni. Itt –egy kártyát csúsztat keresztül a bárpult sima fájának tetején. –Ez a telefonszámom. Csak annyit ígérj meg, hogy elgondolkodsz a vacsorán.

– Úgy lesz – mondta Mia, aztán gyorsan leemel egy jó bourbont a második polcról ahelyett, hogy magasra nyújtózkodva kivillantaná a popsiját. Három ujjal felé tolja egy kis jéggel, és Brent óriási mosollyal fogadja. Nem nyúl hozzá, bár egy pici részem azt kívánja, bár megérintette volna. Csak azért, hogy lássam, ahogy visszahőköl, úgy, ahogyan nálam.

– Rendben vagy? – kérdezi Mia lágyan, amikor rajtakap, hogy bámulom, de aztán észreveszi, hogy nincs minden rendben, és hátralép.

Picsába! Megijesztem.

– Renden vagyok, ne haragudj – megrázom a fejem, kitisztítva azt. –Csak fáradt vagyok, tudod? Késő van, és megint korán keltem.Te is biztosan fáradt vagy, hiszen ingázol az itteni és a bistrós műszakok között. – Gyorsan befogom a szám, mielőtt ostobán tovább halandzsáznék.

Vállat von, de még mindig bizalmatlannak tűnik.Nem hibáztatom, könnyed mosolyt küldök a kis beszédem végére. Úgy tűnik, ezt megnyugtatja, mert a merev gerince kissé ellazul és ő is visszamosolyog. Kifújom a levegőt, és összekapom az összes szarságomat, minden feltörekvő gondolatot visszatolva az elmém mélyére.

Brent ott ül, iszogatja a drága piáját, és felfalja Miát a szemével, miközben az dolgozik. Én is ezt csinálom, egyszerűen nem tudok, mit tenni ellene. Olyan, mint a legcsábítóbb drog. Nem tehetek róla, de közelebb maradok hozzá, mint kellene.

Egy lány sétál a bárhoz, és úgy behajol, hogy a mellei gyakorlatilag kibuggyannak az apró topból, amely rajta van.

– Szia – turbékolja egy csábító mosoly kíséretében.

– Mit adhatok?

– Te is a menü része vagy?

Krisztusom. Nem tudom megállni, egy kicsit felnevetek. Az emberek flörtölnek a csaposokkal. Mindenhol. Úgy gondolják, hogy könnyűvérűek vagyunk és megfektethetőek. Időnként valóban ez a helyzet. De az összes hely közül, ahol eddig dolgoztam, Vegasban a legvakmerőbbek a vendégek.

– Nem, de rengeteg italunk van, amitől legalább annyira jól fogod magad érezni.

Az ujja végigsimít a dekoltázsán, de nem kapom be a csalit. A tekintetem a lány szemmagasságában marad. Amikor leesik neki, hogy ez nem úgy fog menni, ahogy eltervezte, a barátaira mutat, és ezt mondja:

– Egy kancsó Margaritát kérünk.

– Rendben.

– Ha mégis meggondolnád magad, ebben a hotelben szálltam meg. 10050-es szoba. Gyere és keress meg. Nagyon szórakoztató vagyok.

– Efelől semmi kétségem. Köszönöm az ajánlatot, de sajnos nem élhetek vele –barátságtalanul ráncolja a szemöldökét, de ennyiben hagyja.

Elkezdem a Margaritákat, amikor Mia ideér. Közel áll meg hozzám, és elkezdi mixelni az italt, amelyet könnyedén megtehetett volna a bár másik felében is, a helyéről.

– Csinos volt –minden erőmre szükségem van, hogy ne mosolyodjak el.

Közömbösen vállat vonok.

– Miért nem fogadtad el az ajánlatát? – A szemét arra az üveg ginre és pohárra szegezi, melyet a kezében tart, de a hangjából kihallom, hogy a válasz fontos neki.

– Az a lány nem érdekel.

Bólint. Ennyi. Azt mondta Brentnek, nem randizik, hogy nem keresgél, de a pokolba is, ez az apró beszélgetés elgondolkodtat, vajoncsak Brent-e az, aki nem érdekli.

– Dolgozol holnap reggel? – kérdezem, és biztosra megyek, hogy eközben a testem közelebb kerülaz övéhez. Érzem a melegét, és elkapom a virágillatot a bőrén, melytől csak még közelebb akarok lenni hozzá, hogy felfedezhessem. Nem lép vissza, viszont megdermed.

Megrázza a fejét, hogy nem.

– Reggelizz velem!

Újabb fejrázás.

– Nem randizom.

Számítottam rá, hogy ezt fogja mondani, így készen állok a válasszal.

– Remek – válaszoltam gyorsan. –Én sem – hazudom. –Reggelizz velem úgy, mint egy baráttal.

Nyel egy nagyot, körbepillant, aztán visszatér az italához.

– Feljöhetsz hozzám. Nem kell elmennünk sehova, ha nem akarsz. Főzök neked.

– Nem – válaszol élesen, megbillentve a fejét, hogy a szemembe nézhessen –,nem megyek fel a lakásodra. – Ez után sóhajt, de inkább legyőzöttnek tűnik, nem úgy, mintha félne, leejti a fejét, a gumírozott padlót fixírozva. –Megmentettél aznap éjjel, és a városba hoztál. Segítettél, hogy kiigazodjak ezen a munkahelyen, és egyszer sem említetted, hogy még mindig tartozom neked a vontatás árával. – Végül újra rámnéz, és szinte megöl, ahogyan látom átúszni a fájdalmat azokon a fűzöld mélységű szemeken. –Azt hiszem, hogy jó ember vagy, és számomra az ilyenek nem jönnek könnyen, de nem akarok veled reggelizni. Nem akarok sem ebédeket, sem pedig vacsorákat. Semmit sem akarok, amit ajánlani akarsz nekem. Nem akarok semmi olyat, amihez bárkinek is köze van. Barátságosak lehetünk itt, de ennyi, Jake. Nem leszünk barátok. Nem leszünk szeretők. Még alkalmi szexpartnerek sem leszünk. És ez sosem fog megváltozni.

Kell egy pillanat, hogy feldolgozzam a szavait, kielemezzem és megforgassam őket az agyamban, amikor ezt megteszem,rájövök, hogy innen nincs visszaút. Nem hagyott nekem semmiféle kibúvót. Tudom, hogy ez volt a célja, mert úgy sétál el, mint aki pontosan kifejtette a véleményét.Azt hiszem, ez így is van. Ezt a kört ő nyerte.

Fel kellene adnom. Itt és most.

De kérdezett a lányról, aki odaadta a szobaszámát. Egyetlen okra tudok gondolni, amely miatt a másik nemből valaki, aki nem a barátom, rákérdez erre, és az nem azért van, mert nem akarja, hogy közöm legyen hozzá.

De komolyan gondolta,amit mondott. Ez tisztán lejött.

Mi történt veled, Mia?

Erre már azelőtt tudom a választ, mielőtt az agyam befejezné a kérdésfeltevést. Fut valami elől. Vagy valaki elől. A legvalószínűbb, hogy valaki elől menekül, ha a jó emberek ritkán és nehezen jönnek neki.

Ez elgondolkodtat. Tulajdonképpen megállít ott helyben, és lefagyok egy kancsó Margaritát szorongatva, képtelenül arra, hogy megmozduljak. Félt tőlem, amikor a kocsijához sétáltam aznap éjjel. Talán ez tipikus női reakció arra, ha egy idegen férfi közelít az autóhoz, de még valószínűbb, hogy nem az. Hogy őszinte legyek, fogalmam sincs róla. Ő formális, akaratlanul is édes és ellentmondások tömkelege. Érzelmileg túlfűtött az egyik pillanatban és a másikban tökéletesen közönyös. Hazudott a vezetéknevéről. Lehet, hogya keresztnevéről is.

Azt hiszem, valaki bántotta. Szerintem valaki annyira rossz dolgot tett vele, ami miatt egy szar, öreg autóval menekült el. Úgy gondolom, hogy valaki olyan rosszat tett vele, hogy Mia retteg attól, hogy újra meg fogják találni, tehát hamis nevet mondott nekem, és nem marad hotelben sem, hogy ne kelljen igazolnia magát.

A bár másik oldalán találok rá, ahol ádázan dolgozik, és megpróbálok mindent kiolvasni belőle, melyet rejtegetni próbál. A vér dübörög a fülemben, a kezem ökölbe szorul, és majdnem eltöröm a műanyag kancsót, melyet még mindig a kezemben tartok. Meg akarom ölni azt a férfit, aki miatt ilyen helyzetbe került. De mindennél jobban meg akarom védeni őt. Nem is ismerem, de ezt érzem. És ez erős érzés.

Fel kellene adnom. Itt és most.

Ez az, amit az agyam okos, racionális része mond. De egyetlen nő sem érdekelt még annyira, mint ő… a pokolba, sohasem. Szólok neki, hogy mindjárt visszajövök, és megajándékoz egy– szerintem – általános és megkönnyebbült mosollyal. Diamond itt van, ezért ez nem olyan, mintha egyedül lenne. Nem kellene elhagynom a bárt. Forgalmas, tömve van, és elárasztják a részegek, akik még inkább fel akarják pörgetni a bulit. De nekem küldetésem van, és semmi sem riszthat el ettől.

Áthaladok az előtéren, végig az éttermen, a foglalt asztalok mellett, amíg elérem a hátsó szobát. Cal itt van, és az Isten tudja mit bámul a számítógép képernyőjén.

– Mit tudsz róla?

Felpillant rám, és nem zavartatja magát azzal, hogy megkérdezze, kire gondolok.

– Ajánlással jött.

– Ki ajánlotta be?

– Nem mondhatom meg.

Erre megemelem az egyik szemöldökömet, mire a fejét rázva felnevet. Farkasszemet néz velem, azt a fajtát, amikor a férfiak szavak nélkül akarják a másik tudomására hozni, hogy visszakozzanak, méghozzá vita nélkül. Csakhogy eléggé ismer ahhoz, hogy tudja, én nem fogok visszavonulni. Ezzel kapcsolatban biztosan nem.

Végül, egy hosszúnak tűnő perc után ennyit mond:

– Valaki, akiben mindketten megbízunk, jótállt érte.Azt mondta, hogy Mia jó dolgozó, ügyes csapos és szüksége van a munkára. Talán kihagytam valamit? Átbasztak?

Megráztam a fejem.

– Nem, a lány tényleg jó. Gyorsan tanul, keményen dolgozik, és a vendégek imádják.

Cal nem mosolyog. Még csak nem is grimaszol. Egy hosszú percig csak bámul rám.

– Tehát akkor mi a faszt csinálsz itt, miért kérdezgetsz róla?

– Látni akarom az aktáját.

– Mégis, miért, ember? Most mondtad, hogy jó. Miért akarsz bekukkantani minden kő alá?

Jó kérdés. Olyan, melyre nincs válaszom. Több információra van szükségem, és ennyi.

– Ha nem te lennél a tulaja ennek az egész kócerájnak, akkor most elküldenélek a francba, de gondolom, ebben az esetben ezt nem tehetem meg.

– Már nem.

Erre elnevette magát. Calt már nagyon régóta ismerem. Gyakorlatilag egész életemben ismertem. Az apámmal annyira közel álltak egymáshoz, amennyire a szerepeiket tekintve csak lehettek.

– Csak a rend kedvéért jegyzem meg, hogy nem fogok tőle megszabadulni.

Faszkalap.

A szememet forgatva válaszolok neki:

– Nem fogok megszabadulni tőle. Csak több infóra van szükségem. Ennyi. – Védekezésképpen feltartom a kezemet pont úgy, mint amikor megérintettem Miát, és ő kiakadt. Istenem,ezek azok a dolgok, amelyeket az a semmirekellő tehetett vele.

– Rendben, de semmi sem legális. Már leellenőriztem.

– Elfelejtem, amit most mondtál. Mert ha bevallottad volna, hogy felvettél valakit hamis személyazonossággal, akkor nem csak őt kellene kirúgnom, hanem téged is.

Cal meg sem rezzen. Tudja, hogy nem fogom kirúgni. És Miát sem.

Lemondóan sóhajtok fel. Ezt nem nyerhetem meg.

– Csak mutasd az aktát.

Leüt néhány gombot a billentyűzeten és mire megkerülöm az asztalát, Mia arca már a képernyőn van. Az a cím. A picsába. Az egy vicc mindenki számára, aki itt él. Mi tudjuk, hogy senkinek nem lehet ez a címe.Semmi kreativitás sincs benne. Fogalmam sincs, ki ajánlotta neki, hogy ezt adja meg a jelentkezési lapján, mert,a pokolba is, ez azonnal gyanús lesztekintve, hogy egy nagy, csillogó kaszinó áll azon a helyen. A neve Mia Jones, középső név nincs megadva. A személyije connecticuti, nem texasi, holott alerobbant autójának texasi rendszáma volt. Ráadásulott van az szexi, déli kiejtése is. Az aktában benne van a társadalombiztosítási kártyája is, melyet ugyanerre a névre állítottak ki. Az összes igazolványa hamis? Tutira. Nem volt komplett háttérellenőrzés, mivel nem teljes munkaidőben dolgozik, és a két étterem teljesen különálló, vagyis bármi van a Bistro fájljaiban, az itt nem látható.

– Jake, Mia egy aranyos lány.

Mélyet sóhajtok.

– Nem fogom bántani.

– Igen, de akarod a lányt. Ezt bárki láthatja. – Ránézek, és láthatóan visszakozik. –Hé, én nem ítélkezem. Értem én. Ha nem lennék házas… – egy újabb pillantás, és Cal bocsánatkérően emeli fel a kezét.–Nem úgy értettem. Csak azt mondom, hogy Mia gyönyörű lány. De megtartja a privát szféráját. Ő aranyos, ártatlan gyerek és jó munkaerő. Csak hagyd békén. Ha nem akarsz rengeteg energiát beletenni, akkor hagyd békén.

Na igen, hagyjam békén.

Vajon tényleg ennyimindent akarok Miába invesztálni? Hogyan akarhatnám ezt ennyire kevés idő után egy nőtől, aki hazudik? Nem ismerem ezt a lányt, és biztos komoly dolgokba folyt bele, ha hamis igazolványokat és címet használ. Lehet, hogy valami veszélyes dologban vett részt? Talán. Még az is lehet, hogy illegális dolgok, már amennyire én tudom.

– Csak ellenőrzöm–mindössze ennyit mondok, és tisztában vagyok vele, hogy ez közel sem elég, de ez minden, amim van. Lekoptatott, nem akar randizni. A barátságos viszonyon kívül semmi mást nem akar. Még barátságot sem. Azt hiszem, ez az a pillanat, amikor elsétálok. De vajon miért fordul fel a gyomrom ettől a gondolattól?

Elhagyom Cal irodáját a fejemben csupa homályos részlettel. Fogalmam sincs róla, ki keveredett bele ebbe az egészbe. Ki ajánlotta be, és ki csináltatott neki hamis iratokat? Nem firtatom tovább. De vajon miért vállalt felelősséget Miáért?

Újra elérem a bárt, és Miát a pult sima fájára dőlve találomBrenttel beszélgetve, méghozzá sokkal közelebb hozzá, mint ahogyan azt szeretném, ráadásul a popsijának a vonala éppen kilátszik a ruha szegélyénél. Utálomezt a ruhát rajta. Nem lenne ennyire rövid a szoknya, ha nem lennének nyakig érő combjai. Sima, barna, fantasztikus lábak, melyekért meghalnék, ha körém kulcsolódnának, miközben belé nyomulok. És az a segg. Jézusom, a farkam megmozdul, melynek eredménye képpen igazi görénynek érzem magam.

Felnevet,mire szét akarom rúgni Brent seggét. Olyan, mintha kanos tinédzser lennék, de nem tudok elég erőt és büszkeséget összeszedni ahhoz, hogy érdekeljen. Utálom, ahogy rá néz, ahogy beszél vele. Ami Brentet illeti, őt szimplán gyűlölöm.

– Vacsora. Esetleg egy kis tánc – mondja,a lány megrázza a fejét, de mosolyog. –Gyerünk, szépségem! Tudom, hogy szeretnéd. Elbűvölő vagyok, nem igaz?

Mia most már nevet.

– Pontosan ezért nem. Mellesleg már mondtam neked, nem vagyok elérhető.

– Kitartó vagyok – figyelmezteti Brent.

Mia közönyösen vállat von.

– Itt élsz?

– Nem – válaszolja igazi megbánással a hangjában.

– Akkor nem aggódom. Szépen hazamész majd a feleségedhez, vagy a barátnődhöz – esetleg mindkettőhöz –, és elfelejted a csapost, akivel Vegasban találkoztál.

– Nem – jelenti ki szilárdan. – Nem foglak elfelejteni. Nincs sem feleségem, sem pedig barátnőm. Csak te vagy.

– Hm – Mia felnevet, és nekidob egy szalvétát. Utálom, hogy ezt csinálta. Pokolian flörtölős volt. –Jó vagy ebben. De nem veszem be ezt a viselkedést, szóval most már feladhatnád.

– Nem fog megtörténni.

Újabb vállrándítás.

– Szeretnéd, hogy újra töltsem, vagy végeztél mára?

– Komolyan nem randizol velem?

Mia megrázza a fejét.

– Tényleg nem.

– Akkor azt hiszem, végeztem. Nem akarok túl keményen és gyorsan rád hajtani. –Brent feláll, a tárcájáért nyúl a hátsó zsebébe,és egy visszhangzó csattanássala pultra vág 100 dollárt. Ez 70 dollár borravaló. –Holnapig, szépségem – nagyképűen meghajol, majd távozik.

Mia még megdob egy ferde oldalpillantással, mint aki tudja, hogy figyelem, aztán visszamegy dolgozni. Ennyi. Az istenit, ez a nő az őrületbe kerget. Csípős kérdéseket akarok feltenni az ajkai között. Azt akarom, hogy sikolyokkal és gyönyörrel feleljen. Azt akarom, hogy könyörögjön, hogy az enyém lehessen és senki másé.

Ki vagy te, Mia Jones?

Miért adtál meg hamis helyi lakcímet? Na és az jogsi, az bizony nem egy profi hamisítvány. Az egész név-dolog folyamatosan visszaköszön. Tudom, hogy a vezetéknév csak egy humbug. Mia nem vérbeli hazudozó.

Mia Jones. Két hét és nem tudlak kiverni a fejemből.

Ha korábban azt hittem,kíváncsi vagyok, hát most egyenesen a rabod lettem.

Mire zárunk, fél három van, de most már három felé jár az idő. Nem kellene már itt lennem. Nem kellene azt tervezgetnem, amit tervezek. Vagy azt tenni, amit fogok. Ez nem helyes. Tudom, hogy helytelen, de nem tudok megálljt parancsolni magamnak. Tudnom kell. Megpróbáltam racionálisan megmagyarázni, hogy csak a dolgomat végzem, elvégre én vagyok a hotel tulajdonosa, de ez csak mese habbal.

A Mia iránti megszállottságom már egy teljesen új szintre lépett.

A személyzet egy része még marad a műszak után pár italra. Diamond újra megpróbál rávenni, hogy maradjak vele, de sosem teszem. Egyikükkel sem. Az igazat megvallva, nem érdekel az ajánlata.

Mia visszamegy a hátsó részbe, gondolom, a cuccait szedi össze. Haza kell mennem. Egy zuhanyra és pihenésre van szükségem. Millió módon próbálom lebeszélni magam arról, ami következik. Mégis, amikor kijön hátulról, halkan elosonva a távolabbi fal mellett egy óriási hátizsákkal a vállán, elfordulva a maradék személyzettől, már tudom, hogy nem megyek haza. Legalábbis még nem.

Kisétál az ajtón,futó pillantásnál senki sem szán rá többet. Láthatatlan számukra, ésúgy néz ki, hogy pontosan ezt tervezte. Intek egyet, gyorsan elbúcsúzom, és már ki is léptem az ajtón. A hotelben még mindig elég nagy a tömeg. Ahogy mondtam, ez Vegas, és hajnali 2:40-kor itt még nincs késő. Pláne nem szombat éjszaka.

Fürgén siet végig a folyosón, ami ahelyett, hogy kifelé vezetne, még beljebb visz a szállodába. Az alkalmazottak szobái sem erre vannak, így egyre kíváncsibb vagyok. Követem, tudva, hogy ez egy kibaszott kukkolót csinál belőlem, de képtelen vagyok összekaparni a maradék tisztességtudatomat, hogy abbahagyjam, amit csinálok. Keresztülhalad a kaszinón, elhagyja a sportfogadásokat, figyelmen kívül hagyva a füttyögést, miközben részeg férfiak mellett halad el, tovább egy újabb termen keresztül a wellness- és medence-részleghez.

Eléri a személyzeti bejáratot, megáll egy pillanatra, körbepillant a válla felett, hogy figyeli-e valaki. Én igen, de elég messze vagyok, ezért nem szúr ki. Aztán beüti a kódot, melyet nem tudhatna, majd benyomja amesterkulcsnak tűnő kártyáját a résbe. Az ajtó kinyílik, és a lány besurran a medencékhez, majd halkan becsukja maga mögött az ajtót.

Mi a picsa?

Hogy a francba történhetett ez? Hogy lehet, hogy a biztonságiak nem szúrták ki? Felpillantok a mennyezetre, a kis, fekete gömböt keresve a biztonsági kamerával, melyeket a stratégiailag fontos helyekre telepítettek csak azért, hogy rájöjjek,az ajtó fölött nincs kamera. Fogalmam sincs róla, kitől kaphatta meg a kódot és a kulcskártyát. Ezeket nem kapják meg az átlagos alkalmazottak, pláne nem a bárok és az éttermek dolgozói. Milliónyi kérdés cikázik a fejemben, miközben előveszem a saját kártyámat, és követem a kinti forró éjszakába.

A medence ki van világítva, habár éjszaka van és a területet lezárták. Ezt a részt az év ezen időszakában 8 óra körül zárják, ezértideges leszek a gondolattól, hogy a lány a szálloda kihalt részén egyedül sétálgat. Megtartom az ajtót, biztosítva, hogy hang nélkül csukódjon be; ez a néhány pillanat jelenti a mindenséget, mert szem elől tévesztem, és vagy egy tucat hely van, amerre mehetett.

Találkozik valakivel? Talán azzal a Brenttel?

A gondolataim visszakanyarodnak a Callel lefolytatott beszélgetéshez. Az elképzelés, hogy Mia valami illegális dologban vesz részt, most nem tűnik annyira valószínűtlennek. Elkapok egy kis zajt a jobb oldalról, mintha valamelyik napozóágyat mozgatnák és az karistolná a talajt. Pisszeg valamit, és nem tehetek róla, de a lábaim a zaj felé visznek, mielőtt még a racionális gondolkodás átvehetné az irányítást.

Kiszúrom Miát a fürdő alkalmazottaknak fenntartott bejárata mellett,sötét árnyékokkal körülvéve, ahogyan óvatosan mozog. Egy pillanatra a lélegzetem is eláll, a lábaim elgyengülnek, amikor meglátom, hogy mit csinál. Matracot tesz az egyik napozóágyra, melyet egy takaróval és párnával egészít ki. Uram Isten, hajléktalan!

Ez a gyönyörű, édes, angyali, fantasztikus lány, aki retteg az egész világtól, hajléktalan.

És a szabad ég alatt alszik a hotelem medencéje mellett.

Mi a franc késztethette arra, hogy így meneküljön, hamis igazolványokat és címet használva, a szabadban töltve az éjszakát? Az istenit, Mia!

Oda akarok sietni hozzá. Meg akarom ragadni és fel akarom ráncigálni a lakásomba. A picsába, biztos akarok lenni benne, hogy biztonságban van. Az agyam pörög, milliónyi eshetőséget és magyarázatot lefuttatva. Egyik sem túl fényes. Egyik sem helyes. A férfiak korábban már megkötötték a kezét. Megmondták neki, mit tegyen. Én nem leszek ilyen.

Valamit azonban biztosan tudok. A mai este után ez a lány soha többé nem lesz hajléktalan.