24. Fejezet

24. fejezet

Jake

Fordította: Maya

Korrektúra: Velia

A Stripe-on sétálva egész úton mosolygok. Beszállok a teherautómba, elindulok, de itt a közlekedni hosszadalmasabb, mint sétálni. Ráadásul a zakóm a vállamra vetve, az ingem ujja felgyűrődött – ez kellemes, ha hozzászoktál a forrósághoz. Úgy értem, senki sem szokik hozzá száztíz százalékig az árnyékban. Ez a szar bepillantást enged arra, milyen érzés a pokolban.

De nyolcvanöt százalékig elviselem. A tegnapi forróság eltűnt, és most visszatértünk az átlagos hőmérséklethez. Megpillantom a Turner Palace-t, s befogadom a látványt. Nem olyan kifinomult, mint a kaszinósor többi szállodája. Az apám jobban kedvelte az egyszerű szépséget, és ezt biztosan megvalósította ezzel. Az épület a régmúltat idézi, többnyire üvegből és fehér homokkőből készült.

Belépek az oldalsó folyosón, elsétálok a kivilágított díszmedence mellett, majd átvágok a főcsarnokon. Vasárnap reggel van, és már most szép sor áll a recepción a bejelentkezésnél.

Nézem egy percig, és amikor látom, hogy halad a sor, folytatom az utam. Ez a legnagyobb kaszinónk. Tiszta, viszonylag jól megvilágított – egy kaszinóhoz képest – és jól szellőztetett, amely azt jelenti, hogy alig lehet érezni a cigaretta-, ill. szivarfüstöt.

Megteszem az utam a nyerőgépek között, amelyek villognak; zörgések és hangos csilingelések hallatszanak a magas tétű asztaloknál. Általában először itt táborozom le, mert hiszed vagy sem, ezek az asztalok a nap folyamán zsúfoltabbak. Éjszaka a pénzes VIP-ek a feleségükkel vagy a szeretőikkel vannak: vacsorázni és show műsorokra viszik őket. De napközben szeretnek játszani, és ezért vagyok itt.

Köszönök néhány osztónak, ahogy elérem a helyem az asztalok gyűrűjének közepén. Ezen a területen van három blackjack, két kockajáték, egy kerekes rulett és egy Pai Gow[1] asztal. Jellemzően minden osztó hatvan percenként forgat egyet a szerencsekeréken, amely megszakítja és kitölti a szünetet. Ez egy jól menő gép; ezen a területen minden osztó legalább öt éve a dolgozónk. Ez volt apa egyik követelménye a nagytétű asztalainál. Azon kívül makulátlannak, jó megjelenésűnek, ápoltnak és megbízhatónak kell lenniük. Apa sok minden lehetett, de ismerte az üzletét. Gyakorlatilag a puszta két kezével építette fel ezt a hotelt. Ez volt a zászlóshajónk, majd további három szállodánk lett a kaszinósoron, később nemzetközi lánccá nőtte ki magát az üzlet. Néhány vezetőnk globálisan akar terjeszkedni: Európába, Ázsiába és megpróbálkozna egy üdülővel a Karib-térségben. Ez kétségkívül cél, de szeretném megnézni, hogy befolyásolják ezek a változások az üzletünket, mielőtt megtárgyaljuk a nemzetközi piacokat.

A blackjack asztalok játékosait figyelem: egy csoport lármás férfit a hétvégi bulijuk lezárásaként nevetnek és isznak – habár még csak alig múlt délelőtt tíz óra –, és úgy szaroznak egymással, mintha mindig is ismernék volna egymást. Túl fiatalnak tűnnek ahhoz, hogy annyi pénzük legyen, amennyit most elszórnak, mivel ennél az asztalnál a minimális tét ötszáz dollár, de olyanok lehetnek, mint Fiona. Gazdag szülők gazdag gyerekei.

Fiona.

Már a neve is megmosolyogtat. Nem tudom kiverni a fejemből. Imádom, hogy reggel szétrúgta Maddox seggét. Lehet, hogy nem is vicceltem az egész házasság-dologgal.

Tökéletes a számomra.

Az agyamban hátsó zugában tudom, hogy bajban vagyok. Nem csak a lány miatt, hanem minden miatt, amit a számomra jelent.

Szeretném játszani a rosszfiú csapos szerepét, aki motorozik, és nem törődik semmivel. De többé már nem az a fickó vagyok. Fiona Ramsey-Foss-Vaughn veszélyes. A férje, Niklas veszélyes, és mindössze elfogadom őt, amikor vele vagyok. Mi nekem? Védelmező. Szerető. Minden tekintetben megmentő.

Reggel megbíztam Maddoxot. A tény, hogy ismeri Fiona történetét, ez rejtett előny a játszmában, mert Maddox nem olyasvalaki, akivel baszakodhatsz. Maddox Fiona védelme. Senki sem kényszerítette, nem különleges szívesség, melyet meg kellett ígérnem.

Elmeséltem neki a helyzetet, s azt mondta, benne van.

Ennyi volt. Mindössze ennyi.

De sokkal kevesebbet kockáztat, mint én.

Lehet, hogy úgy akarom ezt a nőt, ahogy ezelőtt még egyet sem, de ez nem hülyít meg. Nem tesz figyelmetlenné. Visszagondolok a Luke-kal folytatott beszélgetésemre, és tudom, támadóan kell viselkednem. Okosnak kell lennem, meggyőzőnek, ha meg akarom menteni a nőmet és a birodalmam – nincs más választásom.

Egy kicsit hosszabb ideig nézem a férfiakat, mint kellene, mielőtt a következő asztalhoz lépek. A szemem átfut a kaszinón, és minden alkalommal, amikor ezt teszem, utálom azt a felem, amely szeret itt lenni. Elnyomom a függőséget. Pénzt keresek erkölcstelenség helyett. Alkohol, drogok, szex, szerencsejáték – nem teszek különbséget.

És aztán ott van Fiona: tiszta, édes, ártatlan.

Ezeknek a tulajdonságoknak egyike sem fér meg azzal a világgal, amelybe belekerültem.

De nem tudom feladni, már a részemmé vált. Képtelen vagy levenni a szemed a láthatáron lévő, gyönyörű viharról, még akkor sem, ha tudod, elfújja a kibaszott házadat – pontosan ilyen ez a lány.

Nyugodt szépség. Szégyentelen pusztítás.

Félreteszem a csábítóm, és a munkámra összpontosítok. Öt órával később, majdnem a műszakom végén, a rulett kereket figyelem, amikor megérzem az érintést és a túl sok izom hatalmas jelenlétét a jobbomon.

– Hé, ember? – kérdezi Maddox, és ugyanúgy nézi az asztalokat, mint én. – Meglepő, hogy még mindig itt látlak. Gondoltam, mára végeztél.

– A fáradtaknak és a bűnösöknek nincs pihenés, barátom. Mi a te mentséged? – kérdezem, ahogy átmegyek a Pai Gow asztalhoz.

Maddox a biztonságiak vezetője. És nem csak az egyik kaszinóban vagy szállodában, hanem az összesben. Mindaddig együtt szolgáltunk, amíg az orvlövész el nem találta a vállam. Két bevetést csinált végig, összesen nyolc évet, amikor ez megtörtént, megbeszéltem vele, hogy jön velem. A srác úgy néz ki, mint egy NFL játékos. Gondolj J. J. Wattra, nagy… és csendesen briliáns. Minden törekvésében taktikai. Tehát a tény, hogy Napsugár leszerelte őt, mintha csak egy legyet csapott volna le, kibaszott ász. Nem fogok hazudni erről.

– Csak befejeztem a dolgok ellenőrzését, melyekre kértél, amikor hallottam, hogy még mindig lent vesztegeted az időt. Van valami, amit kerestél.

– És?

Rám pillant, amellyel azt üzeni, seggfej vagyok, hogy itt kérdezem.

– Köztünk a seattle-i fiúkkal némi szar került a palacsintába. Néhány szar, melyet egy későbbi megbeszélésre értettem – hangsúlyozza, intenzíven meredve rám, miközben megpróbálok az istenverte játékasztalokra koncentrálni. – Mikor végzel?

– Félóra múlva.

– Fiona megéri mindezt?

Utálom ezt a kérdést. Megértem, de még mindig nem tetszik. Megköszörülöm a torkom, és kiegyenesedem.

– Mit gondolsz? – kérdezem – Ismered. A hazudtál, mint a vízfolyás, és egész idő alatt edzetted.

– Persze. Ugyanezt tetted volna te is. Mit gondolsz, miért küldtem hozzád?

– Mi van?

– Ne „mi van?"-ozz nekem, ember! Szüksége volt valakire, aki jobban vigyáz rá, mint amennyire én tudtam. Ezért dolgozom a Valaria’sban. Ezért kértem meg Calt azon az első éjszakán, hogy tanítsa.

– Összeboronáltál vele? – a szemöldököm összeszalad.

Módszeres gazfickó.

– Ne légy ilyen meglepett!

Sóhajtok. Becsapottnak kellett volna éreznem magam, de még sincs így. Hálás vagyok, hogy elment a végsőkig. Mindkettőnkért, Fionáért és értem.

– Ennél okosabbnak kell lennünk… – megböki a vállamat, sürgetve, hogy folytassam, amikor abbahagyom a mondatot. – Miért mosolyogsz rám úgy, mint egy seggfej?

Felnevet.

– Mert sohasem láttam, hogy így néztél egy lányra.

– Baszd meg! Eljött a barátnő-pillanatunk? Megosztjuk a legbelsőbb gondolatainkat és érzéseinket, édes? Tudod, mi is ez valójában.

Maddox megforgatja a szemét, és egy pillanatig nem bolondozik.

– Igen, egy fülig szerelmes gazember vagy, aki rájött, mit akar.

– Igen. Egy és ugyanaz.

– Akkor, remélem, ez igaz ügy, testvér, mert hamarosan rázóssá válik a helyzet – mondja szadista mosollyal. Szereti a játékot. Mindig.

A fenyegetése nem nekem szól. Nem igazán. De ez fenyegetés.

Valami tart felénk, vagy már itt is van. Tudom. Úgy érzem, beszivárog a vérembe, mint a nemrég beadott heroin. Csak ahelyett, hogy feldobna és lezsibbasztana, visszafog; a gondolataimra összpontosítok, és ez éberré tesz.

Ez sóvárgást ébreszt bennem, hogy újra lássam Fionát. Utálom, hogy ma mindkettőnknek dolgoznia kellett. Többé ez már nem biztonságos számára. Nem azzal a seggfej Brenttel, aki újra körülötte szimatol.

– Mit csinál itt?

– Ez nem a megfelelő hely, testvér, de a fickó profi.

Sóhajtok. Ezt már tudtam, de újfent hallani még inkább szorongóvá tesz.

– Teljesen elbaszott lehetek. Nem tudok… – szünetet tartok a mondat közepén, mert a telefonom a zsebemben rezeg. – Fiona.

– Miért hív? Azt hittem, azt mondtad neki, menjen a szobájába, miután a műszakja véget ér, és várjon meg – Maddox az órájára pillant. – Már egy órája végzett, majdnem négy óra.

Maddox odahajol, hogy a képernyőmet bámulja, mintha nem tudná elhinni.

– Fogalmam sincs – morgom. Az ujjamat elhúzom a képernyőn, majd így szólok: – Napsugár? – Maddox kihúz a helyiségből. Az asztaloknál tilos telefonálni. – Minden oké? – a földre mutatok, mire Maddox bólint, megértve, hogy arra kérem, vegye át a munkámat, amíg fogadom ezt a hívást. Átlépek az elválasztó kötélen, és a mosdók felé tartok, mert az csendesebb, mint a játékterem.

– Sajnálom, Jake. Nem tudtam, mi mást tehetnék – a szívem összeszorul a hangszínére. Úgy hangzik, minta remegne legbelül. – Nem tehetem ezt többé. Én… törődöm veled. Nagyon. Kérlek, hidd el! Éppen ezért kell elmennem… – hallgat el.

– Fi? – dörgölöm a homlokom. – Nem fogsz sehova menni. Nem menekülhetsz el csak így.

Semminek sincs értelme, majd egyszer csak Maddox áll mellettem, az arcán beteg kifejezéssel füléhez szorítja a telefonját.

– Mennünk kell – szól hozzám. Megrázom a fejem, de ez nem egy nem. Ez „mi a fasz folyik itt?”-fejrázás.

– Muszáj, Jake – folytatja Fiona –, a biztonságod miatt. Mindenki biztonsága miatt. Kérlek, próbáld megérteni!

Semmiképpen. Nincs az az isten, hogy hagyjam elmenni ezt a lányt.

– Úton vagyok – mondom habozás nélkül. – Találkozzunk a bejáratnál, Fi! Ott maradsz és megvárod, hogy megtaláljalak. Ne hagyj el, bébi! Várj meg, és együtt megoldjuk. Velem biztonságban vagy – emlékeztetem őt.

Megkönnyebbülten sóhajt, aztán megszakítja a hívást.

Nem ért egyet velem, de ismerem a csajom. Ott lesz.

Nem akar elmenni, megmondta tegnap este.

Valami megváltozott. Valami nincs rendben.

– Nem. Első és egyedüli hozzáférést akarok a videóhoz. Nem érdekel. Látni akarom, amikor odaérek, és másodszorra is látni akarom, ha odaértem – kiabálja Maddox, a szeme fogva tartja az enyémet. – Mi a fenét értesz azon, hogy a pasas ránk vár?

– Cash?

Bólint.

– Csak tartsd ott, Cash! Ne hagyd, hogy elmenjen!

Maddox megszakítja a hívást, és felém fordul.

– A barátunk megkereste a biztonsági szolgálatunkat. Most más ott van, ránk vár – Maddox lebámul rám. Mindketten tudjuk, ez mit jelent. Elenged egy sóhajt, és végigfuttatja a kezét a haján. – Azt mondtad Fionának, hogy várjon meg?

Bólintok, Maddox megrázza a fejét, mintha dühös lenne az egész világra.

– Szükségem van rád odafent, Jake. Mindkettőnket akarja, és azt akarom, hogy meggyőződjön róla, mi van, de először meg kell találnod Fionát.

– Egyetértek. Gyerünk!

– Mi van a műszakoddal?

Igaz, a fenébe. Megragadom a hajam, és meghúzom. Fionának szüksége van rám. Kiakadt és ki a fene tudja, mi készteti menekülésre. Egy szörnyszülött, felbérelt orvlövész most kijelöli a határait a biztonsági tornyomban, én pedig istenverte teremfőnök vagyok.

Jézus Krisztus.

– Értem. Fogok valakit egy csendesebb részről, akiben megbízunk. Ne aggódj! Menj, gondoskodj a csajodról, aztán keress meg! Ügyelnünk kell erre a szarra. És Jake? – megállok, ahogy meghallom a nevem. – Ugye tudod, hogy ez csak a kezdet?

Határozott bólintással válaszolok.

– Vihar jön.

– Hagyd zuhogni!

Így elkezdődik.

– Először el kell mennem Fionához, amint végeztem, felhívlak. Menj ahhoz a Gavin fickóhoz! – szólok oda, ahogy elmegyek mellette. – Tényleg rossz érzésem van emiatt. Nagy rossz érzésem.

Maddox int felém, mellyel jelzi, érti. Én pedig kirohanok a kaszinóból egészen a Stripe-ig. Nem állok meg, amíg meg nem érkezem a Turner Grandhez, dől rólam az izzadság, és szinte kiköpöm a tüdőmet. Fiona. Több mint egy mérföldet sprinteltem ötvennyolc fokban a lány miatt, aki semmit sem akar tőlem.

Aki az első másodperctől el akar menekülni előlem.

Fantasztikus. Azt hiszem, az idiótaság új szintjét állítom be.

És tényleg, mi a fasz? Fi hogy tehette ezt?

Hogyan tud arra gondolni, hogy lelép az együtt töltött éjszakánk után? Miután beszélgettünk, és sok mindent kitaláltunk együtt?

Belépek az előcsarnokban, mely kényelmetlenül csendes és tompa a kaszinó és a nyugati bejárat után. Amikor odaérek, meglátom háttal nekem Napsugarat, szemét a bejárati üvegajtóra szegezi. Egy pillanatra képtelen vagyok csökkenteni a köztünk lévő távolságot. Tudom, mit jelent, ha megteszem. Azt, hogy lehet, el kell engednem. Valószínűleg búcsút kell mondanom neki. Fiona házas, még akkor is, ha technikailag nem is tartja magát annak.

Még akkor is, ha az a fasz elverte, amikor csak tudta.

Még akkor is, ha a férje meg sem érdemli, ahogy én sem.

Mély levegőt véve, lassan közelítem meg a lányt.

Hallom, ahogy Napsugár szipog egy kicsit, és, noha nem fordult szembe velem, a gyors helyzetváltoztatásából remélem, hogy tudja, mögötte állok. Dühösen letörli az arcát, ahogy próbálja visszaszerezni az érzései feletti uralmat.

– Ne is próbálkozz, ne beszélj le a távozásról. Én… – felnéz a mennyezetre, kifújva egy nehézkes, kétségbeeséssel telített lélegzetet. – El kell mennem – nyel, megköszörüli a torkát, és megfordul, hogy találkozzon a tekintetünk. – Ez nem biztonságos nekem vagy neked. Túl nagy erők vannak a játékban, és nem tudom irányítani vagy megállítani azokat.

– Éppen lelépsz? Csak így?

Olyan gyönyörű. Vörös, karikás szemek, rózsás arc, zilált, sötét haj és hosszú lábak. Szükségem van rá, hogy maradjon. Nem mehet el.

Fiona haragosan néz, a fejét rázva.

– Nem így akarom, Jake, tudod. Te… Neked… Krisztus – nagyot sóhajt, és letöröl egy másik lehulló könnycseppet. – Nem is tudom. Fontos vagy nekem, oké? Több ennél. Sokkal és félek. Mindennek hatással van rám, ránk, és el kell mennem. Sohasem bocsátanám meg magamnak, ha valami történne veled.

A probléma ezzel a pillanattal az, hogy megértem. Megértem, hogy el akar menni. Úgy érzi, meg kell tennie. Talán még igaza is van. Őszintén, nem tudom. De tudom, hogy nem hagyom, csak úgy lelépjen a hátizsákjával, és elmenjen valahova. Ez nem történik meg.

– Gyere ide! – suttogom, megfogva a kezét és magamhoz húzom. Nem utasít el, de a mosoly ellenére ott van ennek a pillanatnak és ennek a napnak minden súlyossága. Belélegzem az illatát, behunyom a szemem, szükségem van erre vele. A szívem még mindig száguld, és fogalmam sincs, hogy a futástól-e vagy a fenyegetéstől, hogy elveszítem a karomban lévő nőt. Úgy gondolom, hogy az utóbbi, mert az az elképzelés, hogy elmegy, darabokra tép.

– Hagyd, hogy rájöjjek, mi folyik itt, oké? – húzom vissza, a kezem közé fogva az arcát, s erősen a szemébe bámulok. – Gyere fel velem az emeletre! Maradj nálam! Ott biztonságos. Ott biztonságban leszel. Hagyd, hogy rájöjjek, mi történt, és dönthetünk együtt, miután minden tényt megismertünk.

Pillantása kutatja az arcomat, mielőtt újra a szememre fókuszál, összevissza ugrálva közöttük: az ő zöldje az én barnámhoz.

– Oké. Egy órát maradok a lakásban, de aztán elmegyek – figyelmeztet. – Azt hittem, lehetek veled normális. Az akarok lenni, jobban, mint bármit. De én nem vagyok normális. És talán hálásabbnak kéne lennem, mint amilyen vagyok. Talán csak boldognak kéne lennem, hogy élek. De nem vagyok. Kibaszott bosszús vagyok. Kibaszott dühös. És esküszöm, Jake, ez nem olyan, amit általában csinálok, és ez is feldühít.

Nem tudom megállni, de elmosolyodom ezen. Lehet, hogy ebben a pillanatban egzisztenciális válságban van, de átkozottul imádnivaló.

– Gyerünk! – mondom felé nyúlva és megfogva a kezét. Lepillant az ujjainkra, amikor összefonom azokat, majd felsóhajt. Vonakodva néz a szemembe.

– Nem tudsz lebeszélni a távozásról – figyelmeztet. – Szükséges. Nem akarom, de muszáj. Meg kell tennem.

Lehajolok, és megcsókolom az édes száját.

– Talán – suttogom neki –, de pokolian fogok próbálkozni, hogy meggondold magad.

– Tudom, hogy megteszed. És egy részem szeret téged ezért. Szóval, oké, menjünk fel és beszéljünk! Sok mindent el kell mondanom, sok mindent meg kell tudnod.

Őrülten csókolom őt. Nem tehetek róla – kérlek, legyen ez rendben, de nincs. Tudom, hogy nincs. Ez egy át nem gondolt ígéret összevisszasága.

Utoljára rányomom az ajkam az övére, majd elhúzom a kijárattól, és elindulok vissza, a liftekhez. Vissza a kaszinói kavarodásba. Világos, zajos, zavaró, és Fiona az oldalamhoz simul, ahogy haladunk. Mielőtt elérjük a felvonót, megcsörren a telefonom.

Maddox. Fenébe. Az a Gavin srác.

– Hé – mondom, a szemem Fionán tartom, aki nem úgy tűnik, mintha el akarna indulni az emeletére. Megállunk a liftnél, megnyomom a gombot.

– Mi történik?

– Szükségem van rád a vezérlőteremben. Tíz perccel ezelőtt itt kellett volna lenned.

Egészséges adag adrenalin és rettegés fut át a vénáimon.

– Oké – késlekedem, próbálva visszaszerezni az egyensúlyom és gondolkodni. – Hadd vigyem fel az emeletre, és hamarosan ott találkozunk.

– Nem – mondja olyan hangon, mellyel nem tudom, hogyan vitázzak. – Nem teheted! Mert minden elbaszódik, s itt van rád szükségem, Jake. Ez fontos. Ennek a fickónak fegyvere van, haver, méghozzá istentelen. És tudja, amit nem kellene tudnia. Küldd fel Fionát a lifttel, és vonszold ide a segged! Most!

Maddox leteszi, még csak nem is várja meg a válaszom. Amikor lenézek Fionára, kiismerhetetlen kifejezéssel figyel engem. Rájövök, hogy mindent hallhatott, amit Maddox mondott. Rájövök, valami lappang a pillantásában, melyet nem értek: valami megfontoltság, valami titok. Valami, ami annyira nem Fiona, akit ismerek.

– Tudsz erről valamit?

Bólint – ennyi. Mindössze egy kibaszott bólintás.

– Ezért próbálsz újra menekülni?

Újabb bólintás, de ezúttal a szeme megváltozik. Úgy érzem, ebben a pillanatban lekapcsolták a világítást, és szemem még nem alkalmazkodott a sötéthez. Nem látok semmit körülöttem, de tudom, mi van ott, és egy rossz mozdulat mindent lerombol. Bármi legyen is ez, térdre kényszerít, s három lépéssel mögötte vagyok.

– Sokkal többet tudok, mint kellene. A férjem eljön értem, és a válás nem fogja megállítani. A házasság felbontása számára nem lehet alternatíva. Már rég megölt, mire eljutnék odáig.

A karomba zárom és megcsókolom. A nyelvem a szájába csúszik, megkóstolom, mielőtt visszafognám magam. A kezem közé veszem az arcát, ahogy a zöld szemébe nézek.

– Tudom, hogy a világom veled kezdődik és ér véget. Az arcod az első, melyet reggel látok, mielőtt még kinyitom a szemem, és az utolsó, amit látok, mielőtt elalszom. S nem azért, mert gyönyörű vagy, hanem azért, mert te vagy minden, amit látni akarok. Minden, amit valaha akarni fogok. Szeretlek, Fiona – a hüvelykujjammal végigsimítom az arcát. – Szóval, az az istenverte gondolat, hogy elmész, és nem látlak újra, lyukat üt rajtam, mely sohasem gyógyul meg. Tudom, hogy szerinted sérült áru vagy. Tudom, hogy úgy gondolod, nem lehet meggyógyítani téged, és veled lenni veszélyes. De nem ezt látom, amikor rád nézek. Ha rád nézek, a lendületed látom, az erőd, a kedves szíved, és a csodálatos mosolyod, mely felgyújt. Ami lángra lobbant engem – az orrom hozzádörzsölöm az övéhez.

– Lángra lobbantottál, Fiona. Maradj! Ne menekülj! – könyörgök. – Légy velem! Esküszöm, mindig biztonságban foglak tartani. De ami még fontosabb, elérem, hogy biztonságban érezd magad.

Fiona nyüszítő zokogást hallat, könnyek patakzanak az arcán, miközben felnéz rám. Az ajka mindenre kiterjedő, ragyogó mosolyra húzódik.

– Már mondtam, hogy a tiéd vagyok.

Mosolygok, újra hozzáérintem az orromat az övéhez, lehunyom a szemem.

Aztán suttog.

– Maradni fogok, Jake. Érted. Értünk. Kijavítom a tervet. Nem hiszem, hogy el tudnálak hagyni. Gyere fel hozzám, ha végeztél – lágy csókot nyom a számra. – Egyébként én is szeretlek. Nagyon. Szeretni foglak, amíg csak a szívem meg nem áll.

Amíg a szíve meg nem áll. Csak remélni tudom, hogy ez nem fenyegetés a közelgő események miatt.

Újra hozzányomom az ajkam az övéhez, felemelve őt a levegőbe; átkozottul nem érdekel, hogy egy zsúfolt szállodában vagyunk. A zsúfolt szállodámban.

– Mennem kell, de visszajövök. Tudod a kódom, úgyhogy menj fel és várj rám!

– Várni fogok. Légy óvatos!

– Te is – de ahogy kimondom, azon tűnődöm, hogy be tudjuk-e tartani ezt az ígéretet.

---

[1]Kínai dominóval játszott szerencsejáték. A Pai Gow póker mesterségesen kaszinójátékká alakított pókertípus, mely a hagyományos pókert és a kínai dominóval játszott eredeti Pai Gow játék elemeit ötvözi.