16. Fejezet

16. fejezet

Jake

Fordította: Nicky

Korrektúra: Velia

Mindent megüzentem Ryannek az új üzleti telefonomról 4 órával ezelőtt, aztán kimentem a picsába. Egy részem kísértést érzett, hogy Miának is írjak. Megvolt a száma az aktájából, de nem akartam kiborítani és elüldözni. Aztán bűnösnek éreztem magam, mert talán menekülnie kellene. Talán ez a biztonságosabb a számára. Talán segíthetnék neki ebben. Aztán ha az a seggfej megtalálta itt, megtalálhatja bárhol. Itt Mia az enyém. Itt van hol aludni és ingyen kajája. Itt van munkája. Tehát nem fogom megijeszteni. Mindenesetre még nem.

Amikor felébredek, látom, hogy van egy üzenet az új telefonomon. Azonnal hívom az üzenetben lévő számot.

– Itt Claire.

– Claire? – kérdezem megállíthatatlan mosollyal. – Itt Jake.

– Jake? – nevet a nevemen. – Mint Ryan régi szobatársa, Jake?

– Van másik is?

– Az ember sohasem tudhatja, barátom. Az ember sohasem tudhatja. Közel sem lehetnék ennyire dögös, ha nem nézném a seggem. – A nevetés kirobban a mellkasomból. Kibaszott Claire. – Szóval, a főnök valamilyen üzleti szart köt, de hagyott nálam egy üzenetet neked.

Aztán elhallgat.

– Hallgatlak, Vörös.

– Jézusom, adj a lánynak egy percet, hogy megtalálja – fújja ki a levegőt. – Oké, itt is van. Ryan azt mondta, ez az első szint. Mint ilyen, küld egy csomagot részletes utasítással. A kiszállítás… – néhányat kattint – olyan, ó, 15 perc múlva lesz. És ez a szállító sohasem késik, ezért mindenképpen válaszolj, amikor csengetnek.

– Ennyi?

– Ennyi, édes. Még annyi, hogy ez az első szint szívesség, nem kell fizetned.

A szemem forgatom.

– Ja. Tisztában vagyok vele. Mondd meg neki, hogy bármit, amit akar.

– Tényleg? – kiáltott fel valódi izgalommal. – Beszállhatok ebbe a műveletbe pénzzel? Mert nagyon imádnám, ha jönnél, és a medencénél ülnél egy hétvégét. Az én bőröm porcelán finomságú.

Megrázom a fejem, nem tudom megállítani a vigyorgásom. Szeretem Claire-t. Szórakoztató és elég örült, ha érdekled. Ryan, Luke és ő egységes csapat. Nekem is van, de bizonytalan vagyok abban, hogy bevonjam-e őket. Legalábbis még nem, nem addig, amíg nem tudok néhány lépést tenni és megkeverni némi szart.

– Ez nem része a szívességnek. Ez adott. Amikor csak akarod, Vörös. Rohannom kell. Szorongasd meg a nagy srácot a segítségért.

– Később, korcsolyázó.

Claire lerakja, és azonnal megcélzom a zuhanyzót. Az utolsó dolog, melyet akarok, hogy ne álljak készen a pokoli utamra. Mire kint vagyok, felveszem a farmerom, már jelez a lift. Átfutok a lakáson, ellenőrzöm a kameraképet, és megnyomom az intercom gombját.

– Igen?

– Kézbesítés Jake Harrisnek.

– Én vagyok. Gyere fel – megnyomom a gombot, a lift kivilágosodik, felhozva a fickót az emeletemre. A lift ajtaja kinyílik, és a kezembe adja a dobozt, azután megnyomja az előcsarnok gombját, és az ajtó becsukódik mögötte. Ennyi. Nincs aláírás. Nincs egyenruha. Nincs más jóváhagyás. Lehetne ez még egyszerűbb? Átviszem a csomagot az étkező asztalra, óvatosan leteszem, majd kinyitom.

A dobozban egy MacBook Pro van. Már a külseje alapján is drága. Néhány vezeték és valami, ami úgy néz ki, mint egy USB, csatlakoznak hozzá, köztük egy külső tűzfal és egy üzenet.

Ha biztos vagy benne, hogy folytatni akarod, akkor kapcsold be a gépet, és hívd a számot.

Jézus Krisztus. Mi a szar ez? Ha folytatni akarom? Ryan kellemetlenkedik velem vagy mi? Tudom, hogy paranoiás szemét, de szükséges mindez? Hülyének érzem magam. Mintha vicc lenne az egész, vagy egy szereplője lennék a Mátrixból. De ez nem az, és tudom, ha egyszer felhívom azt a számot, már nem léphetek vissza.

Bámulom a gépet, aztán pedig a számot a cetlin. Nincs név. Csak egy szám. Végighúzom a kezem az arcomon fel és le, mély levegőt veszek, egy morgás hallatva fújom ki azt. Ez csak információ. Egy hívás. De ahogy ezt gondolom, tudom, hogy ez nem igaz. Ez a lány megijedt valamitől, mely nagyon sötét és baljós.

És ez a Brent gyerek is itt van, és olyasvalakinek tűnik, mint akinek hivatása a fenyegetés. Komoly fenyegetés. Úgy értem, nem úgy fenyeget, hogy szétrúgja a seggem. Nem. Azzal fenyeget, hogy kinyír. Tehát ez az információ Napsugárnak annyi, mint nekem.

Igaz?

Igaz.

Azért a számot hívom először, mert kíváncsi vagyok. Azt várom, hogy Ryan veszi fel, de nem. Luke az.

– Itt volt az ideje, rohadék – mondja, valamit ropogtatva a mikrofonban. Istenem, olyan bosszantó.

– Mi a pokol, haver?

– Mondd meg te, te hívtad Ryant, hogy kutasson fel egy olyan seggfejet, akit nem kellene felkutatnunk.

– Megtaláltad?

Gúnyosan felhorkant.

– Természetesen. Mit gondolsz, kik vagyunk? Nyisd ki a laptopot, te buzi, én meg ezen keresztül figyellek. Mert ez az egész illegális. Vagy a hülyék táborában van, és nem tud semmit a nem biztosított hálózatok hackeléséről, mert az emberek, akikkel beszélt a dark weben, a hálózatodhoz kapcsolódnak. De nem hiszem, hogy hülye, ha érted, mire gondolok. Gyerekjáték a számítógéphez való hozzáférés. Amit az istenverte kisbaba unokahúgom is meg tudna csinálni, ha ráállna. És igen, Tor böngészővel próbálta elrejteni a tevékenységét, de ez nem olyan hatékony, ha ezt egy nem biztosított hálózaton teszed, és a hátsó ajtót nyitva hagyod.

– Félelmetes – mondom pléhpofával, ahogy kinyitom a laptopot. – Azt mondjuk, hogy nem biztosított, amikor bejelentkezel.

– Annál is inkább, mert ez fickó vagy bolond, de tudjuk, hogy nem, vagy azt akarja, hogy lássuk ezt a szart, ami még veszélyesebbé teszi őt. Különben is nézd meg! – Ismét elkezd ropogtatni a telefonban, leteszem, így nem kell hallgatnom. Azt akarja, hogy lássuk, mondja Luke. És a pasi teszi a dolgát. Mert a földszinten ma reggel pontosan nem ezt mondta? Csak tudnám, miért akar engem?

Milyen perverz játékot játszik a fickó?

Csatlakoztatom a tűzfalat, ahogy több más dolgot is, felnyitom a laptop tetejét, követve az instrukciókat, majd egy kép jön fel a képernyőn és egy név, mely nem Brenton Michaelsé. Megnyomom a kihangosító gombot.

– Gavin Moore?

– Igen – mondja Luke. – És ez volt a nehéz rész, mert a valódi neve volt az egyetlen dolog, mely a számítógépen el volt rejtve. Máskülönben sok minden nem volt ezen, azt kivéve, melyet a dark weben csinált. Vagyis ez tiszta, de soha semmi sem tiszta. Ez nem a szokásos számítógépe.

Hangosan sóhajtok, és erősen megdörzsölöm a kezem az arcomon. A rettegés beteges csomója feszül a gyomromban, ahogy a szívem elkezd dobogni.

– Mit csinált a dark weben?

– Leginkább keresett valakit. Néhány e-mailt küldött egy német haverjának, feliratkozott egy programra, beszélt egy eltűnt lányról. – Eltűnt lány? Jézusom. Most nyakig benne vagyok. – Pénzcserét is említ, és egy szemtől szembe találkozót, ahol a lányért megy.

– Mennyi pénzről beszélünk?

– Ötletem sincs. Nem szerepel az adatok között. Mit csinálsz ezzel a sráccal, Jake? Ez nem a te területed, ember.

– Becserkészte egy barátomat – vallom be, ahogy a kezembe temetem az arcom, és becsukom a szemem. – Nem tetszett nekem, mondtam róla valamit, és ez a fattyú több információval jött vissza rólam, mint ami nyilvános. És megfenyegetett.

– Nos – mondja rágcsálás közben –, ez minden, amit mondhatok, Ryan okkal küldte át ezt nekem. Ha több segítségre van szükséged, állok elébe.

Megállok, vakon bámulok ki az ablakon a távoli hegyek felé. Milyen mélyen akarok ebbe belemenni? Nem ismerem eléggé Luke-ot ahhoz, hogy megértsem, az őrültség mely szintjén áll, vagy valójában mit akar kicsikarni a segítségéért.

– Még nem – suttogom. – Először beszélni akarok Maddoxszal.

– Oké, de légy óvatos. Ez a fickó nem egy punci. Nem akar játszani. Ha meggondolod magad… – a hangja elhalkul, hagyva az ajánlatát a levegőben lógni.

– Biztos vagyok benne – mondom határozottan. – Nem tudok kiszállni, de még nem állok készen a következő szintre sem. Itt ez a lány, tudod? Belekeveredett valamibe, és csak próbálok segíteni neki.

Luke nevet.

– Mindig egy lányról van szó. Mindig. Semmik vagyunk remek szex nélkül. Az egyik tanácsom, hogy ne keveredj össze ezzel a csávóval egy jó csajért. Kivéve, ha szerelmes vagy a lányba, és ő az egyetlen, meg minden meleg, nyálas szarság. Szállj ki most.

– Megjegyzem –, de nem állok le. Nem most. Nem most, hogy van egy gondolatom, mely ellen én – mely ellen Mia – küzdünk. Szerelmes vagyok belé? Talán. Egy nagy kövér, kibaszott talán, jövök rá. Esetleg lehetnék valami gazdag seggfej, aki drága iskolákba járt, és most illegálisan üzletel, de átkozott legyek, ha őrült Gavin megkapja Miát. Kifizethetjük a pénzt érte. Az ember, aki vissza akarja kapni őt, meg fogja ölni.

Mert ő nem eltűnt, hanem menekül.

Magamat és a cégemet is kockázatnak teszem ki, mindezt egy olyan nőért, aki nem mondja el, hogy valójában kicsoda. Hülyeség? Naná. De ez nem állít meg. Megértve, hogy megvédem, ha tudom.

Már most tudom, hogy egyszer ez még visszaüt: idióta vagyok, elfogadva ezt, mint valószínű eshetőséget? Megértve, hogy egyébként elveszítem őt?

Nem – döntök. Nem akarom ezt megbánni. Inkább töltöm vele ezt a rövid időt, mint egyáltalán semmit.

Még akkor is, ha a szar később majd elborít.

– Nem tudok neked többet mondani, Jake. De amit mondhatok, hogy segíthetek, és a barátom vagy. Amikor eljutsz arra a pontra, hogy szükséged van mindkettőre, csak szólj. – Befejezi a hívást, és csak rázni tudom a fejem. Ez remek. Még nem elég bonyolult az életem.

Maddox. Be szeretném vonni a barátomat. Ő is katona volt, de nem lépett ki két év után úgy, mint én. Felderítő lett: a srác könnyedén sétál az élet árnyékos oldalán.

Felkapom az igazi telefonom, és hívom. Átkapcsol hangpostára, és nem merek üzenet hagyni, vagy sms-t írni neki. Szükségem van az információkra, hogy okosan tudjak dönteni. Felállok, átsétálok az ablakos falhoz. A szemem végigfut a horizonton, de nem látok semmit. Mit csinálsz, Jake? Tényleg készen állsz, hogy mindent kockáztass?

Milyen választásom van?

Ki kell mennem innen. Szükségem van egy kis hőségre, friss levegőre és a szélre az arcomon. És ezt Miával kell megtennem. Nem mérlegelek, csak felhívom.

A telefon csak csöng és csöng, aztán bekapcsol a hangposta, de Mia azt mondta, nincs beállítva a telefonszámához. Basszus. A szemem pásztázza a számítógépet, ahogy az étkező asztalhoz ülök, a világ tele van várakozó rémálommal, és üzenek neki.

Én: Mit szólnál egy vacsorához, aztán keresztülmotoroznánk a sivatagon, hogy megnézzük a naplementét. Egyébként Jake voltam, arra az esetre, ha összezavarodnál.

Bámulom a kezemben a telefont, megérintve a képernyőt, amikor kezd sötétedni, akarom, hogy válaszoljon. Írj vissza, Napsugár! Túl sokáig csinálom ezt, aztán látom, hogy elkezd írni. A három pontot mutató buborék felugrik a képernyőmön, és a mosolyom hatalmas.

Mia: Honnan szerezted meg ezt a számot?

Én: Vacsora alatt mindent elmondok.

Mia: Nem tudok.

Én: Tudsz. Találkozzunk az előtérben a nyugati kijáratnál 20 perc múlva.

Nem válaszol, így ezt beleegyezésnek veszem. Még egyszer átolvasom azt a faszságot, arra gondolok, hogy ez az egész mit jelent, eltávolítom a tűzfalat, becsukom az új, drága játékomat. Elzárok mindent a széfembe, aztán kinyitom az ajtót, bőrkabátot veszek, és egy extra sisakot húzok, még akkor is, ha pokoli meleg van kint.

A motorozás és a naplemente az, amire éppen szükségem van. Újra látnom kell Miát. Beszélni vele. Megismerni őt. Aztán eldöntöm, mit kell csinálnom és elmondanom azt.

Szeretem a motort. Nem hívnám magam motorosnak, de szeretem meglovagolni a gépet. Ma este, Napsugárral mögöttem, ez nem az az éjszaka, amikor versenyezni akarok. És nem az az éjszaka, amikor igazi, lármás buliba vinném. Ehelyett kiviszem a Harley Davidson Fat Boy S-emet. Szép, kényelmes, hosszú lábtartóval és keskeny üléssel. Az utazás egyenletes és elég gyors némi izgalomhoz.

Kibaszott szexi.

Elhagyom a lakásom, eljutva az előcsarnokba körülnézek, ahogy megyek, mert most túl paranoiás vagyok. Mi a helyzet veled, Gavin Moore? Úgy értem, az ilyen srácok nem jutnak el oda, bizonyos készségek nélkül. De van pár dolog az én tarsolyomban is. Dolgok, amelyeket nem tud rólam. Azt hiheti, hogy legyűrt, de távol állok a vereségtől.